A „zöldre mosás”, azaz greenwashing
Az elmúlt évek világgazdasági történései egyre inkább középpontba helyezték a fenntarthatóság kérdését, amely napjainkra, mind a vállalati mind pedig a közösségi kommunikációban az egyik legdivatosabb kifejezéssé nőtte ki magát. A fenntarthatóságot a zászlajukra tűzve egyre több vállalkozás és szervezet próbál meg „zöldként” megjelenni, amely sokszor valódi elkötelezettséget, viszont sajnos számtalanszor csupán csak látszatot jelent.
Ez a jelenség természetesen az energiaszektorra is ugyanúgy igaz. De hogyan különböztethetjük meg a valódi fenntartható célokért megalakult energiaközösségeket azoktól a projektektől, amelyek csupán ezt a látszatot kívánják kommunikálni? Ebben a cikkben ezt a kérdéskört járjuk körbe.
Mi az a „zöldre mosás?”
A „zöldre mosás” (greenwashing) kifejezést Jay Westervelt, amerikai környezetvédő alkotta az 1980-as években, amikor észrevette, hogy egy szálloda a környezetvédelemre hivatkozva arra kérte a vendégeit, hogy többször használják fel törölközőjüket, mielőtt azok mosásba kerülnének. Ennek ellenére a szálloda más területeken nem törekedett környezettudatosságra, sőt, kifejezetten pazarló gyakorlatot folytatott. Westervelt számára mindennek kapcsán teljesen világossá vált, hogy a szálloda célja a törölközők több mint egyszeri használatára való buzdításával egyáltalán nem a környezetvédelem, hanem az ezzel kapcsolatos kiadások csökkentése és marketingfogás volt.
A greenwashing lényege tehát az, hogy egy szervezet, vállalat vagy akár közösségi projekt úgy tünteti fel magát környezetbarátnak, hogy közben semmilyen valódi fenntarthatósági eredményt nem tud felmutatni.
Mi az, amikor egy energiaközösség fenntartható?
Az energiaközösség egy olyan helyi közösségi szerveződés, ahol a tagok közösen termelnek, osztanak meg és használnak fel energiát, jellemzően megújuló forrásból, mint amilyen a napenergia is. Az ilyen közösségek fenntarthatósága abból fakad, hogy a forrás, amiből az energia származik gyakorlatilag kimeríthetetlen, annak előállítása nem környezetszennyező módon történik, illetve, hogy optimális esetben az így megtermelt energia teljes mértékben fedezni tudja a közösség szükségleteit, anélkül, hogy plusz energiát kellene vételezni a szolgáltatótól.
Mivel működésük nagyban csökkenteni a szén-dioxid (CO2) és egyéb üvegházhatású gázok légkörbe jutását, valamint erősítik a helyi közösségeket önfenntartását, ezért az energiaközösségek célja nem pusztán a költségcsökkentés és az energiabiztonság megteremtése, hanem a környezetvédelem és társadalmi hatások javítása is.
A valódi fenntarthatóság ismérvei
Elsőre talán nehéz lehet megállapítani, hogy egy adott vállalkozás valóban hangsúlyt fektet-e a fenntarthatóságra és a környezetvédelemre vagy csak reklámfogásként tekint rá, azonban kicsit jobban megvizsgálva annak működését, illetve közvetlen és közvetett hatásait, már sokkal könnyebben el lehet dönteni.
Lássuk hát, mik is egy valóban fenntartható projekt legfőbb ismérvei!
Átláthatóság: Rendszeres és közérthető beszámolók a pénzügyekről, az energiafelhasználásról, az elosztásról és a döntési mechanizmusokról, amelyeket a közösség tagjai, illetve adott esetben harmadik fél is bármikor lekérdezhet. Ez az biztosítja azt, hogy az átláthatóság nem csupán elvárás, hanem ellenőrizhető gyakorlat is legyen.
Közösségi részvétel: A tagok nemcsak a stratégiai, hanem a mindennapi döntésekbe is beleszólhatnak. Ez a gyakorlatban is megvalósuló demokratikus közösségi részvétel egyszerre növeli a projekt iránti elköteleződést és annak hosszú távú stabilitását.
Pozitív helyi hatás: A projekt hozzájárul a helyi gazdaság élénkítéséhez, a munkahelyteremtéshez, valamint a közösségi integrációhoz, úgy, hogy mindemellett teljes mértékben figyelembe veszi a helyi igényeket és együttműködésre törekszik mind a projektben részt vevő, mind pedig az abban nem részt vevő helyi lakosokkal.
Hiteles mérhetőség: Rendelkezik karbonlábnyom-kimutatással és egyéb energiahatékonysági dokumentációval, amelyek publikusak és/vagy bármikor leellenőrizhetőek, és amelyek nemcsak a működésre, hanem a teljes projektciklusra is kiterjednek.
Ellenőrizhetőség: Minősített tanúsítványokkal rendelkezik, illetve független szakmai auditok mellett és civil kontrollmechanizmusok mentén működik, amelyek lehetővé teszik egy sokkal szélesebb körű közösség bevonását a döntéshozatalba és az értékelésbe.
Hosszú távú elköteleződés: Támogatásoktól független, fenntartható üzleti modellel rendelkezik. Nemcsak rövid távú és anyagi célokra törekszik, hanem hosszú távú környezetvédelmi eredményeket és társadalmi értékeket is kíván teremteni.
Technológiai innováció: Nyitott az új technológiák alkalmazására. Az innovációt nem öncélúan alkalmazza, hanem kifejezetten a hatékonyság, környezetbarát működés és társadalmi hasznosság érdekében integrálja őket.
Hogyan néz ki egy „zöldre mosott” projekt?
Ahogyan egy fenntartható és környezetbarát, úgy egy „zöldre mosott” projekt is könnyen felismerhető, csupán tudnunk kell, hogy hol keressük az árulkodó jeleket.
Íme, néhány intő jel:
Átláthatóság hiánya: Nincsenek elérhető adatok, nem frissítik a nyilvánosan elérhető dokumentációt, illetve homályos célokat kommunikálnak. A működés így sem szakmailag, sem pedig közösségileg nem ellenőrizhető - ami bizalomvesztéshez vezethet.
Feltűnően marketing vezérelt üzenetek: Az olyan divatos szlogenek, mint például a „zöld” vagy „környezetbarát,” illetve „fenntartható”- feltűnően sokszor hangzanak el, de ezeket semmilyen adat vagy gyakorlat nem támasztja alá. A cél nem a tájékoztatás és a figyelemfelhívás, hanem a fogyasztók megtévesztése.
Hiányzó közösségi kontroll: A tagok nem rendelkeznek beleszólással a projekt tényleges működésébe, amelyet gyakorlatilag egy külső befektető irányít. A közösségi és demokratikus jelleg így csupán formális, a rendszer valójában egy centralizált felülről vezérelt struktúraként működik.
Rövid távú és főleg profitorientált célok: A projekt célja nem a hosszú távú fenntarthatóság, hanem a gyors megtérülés és a nyereség-realizálás. A döntések nem a környezeti és társadalmi hasznosságot, hanem első sorban az üzleti érdekeket szolgálják.
Kétséges finanszírozás: A projektet olyan cégek támogatják, amelyek használnak fosszilis forrásból származó energiát és/vagy környezetszennyező tevékenységet folytatnak. Ez hiteltelenné teszi az egész kezdeményezést, illetve tökéletesen ellentmond annak, amit a projekt magáról állít.
Látványos, de nem hatékony „zöld gesztusok:” Például napelemek telepítése egy olyan épületen, amelynek súlyos hőszigetelési hiányosságai vannak. A valós környezeti hatás minimális, a cél inkább a látszat, sem mint a tényleges energiahatékonyság növelése.
Valótlan állítások: Például egy „100%-ban zöld energia” ígéret mögött nincs se módszertan, sem pedig igazolható teljesítmény. Az ilyen valótlan állítások könnyen megtéveszthetik a laikusokat.
Számonkérhetetlen ígéretek: Nincs jogi vagy szerződéses keret arra, hogy az ígéretek a projektre nézve kötelező érvényűek legyenek. A projekt tulajdonosai így gyakorlatilag következmények nélküli állításokat tehetnek és elhanyagolhatják a vállalásaikat.
Elavult technológia: Olyan rendszereket és technológiát használ, amelyek már nem felelnek meg a modern elvárásoknak, elavultak és veszteséget termelnek. Ezzel nemcsak a környezetvédelmi célok válnak elérhetetlenné, de a közösség hosszú távú érdekei is veszélybe kerülnek.
Célcsoport kizárása: A projekt nem foglalkozik a társadalmi egyenlőtlenségekkel, csak tehetősebbek számára elérhető. Ez ellentmond a közösségi energia-termelés eredeti szellemiségének, amely inkluzivitásra és esélyegyenlőségre épül.
Egy valóban fenntarthatóságra törekvő energiaközösségnek az átláthatóságra, a közösségi részvételre, mérhetőségre és hosszú távú tervekre kell épülnie. A greenwashing ezzel szemben pusztán látszat, igen gyakran marketingeszköz, amely nem eredményez valódi pozitív társadalmi vagy környezeti változást. Nem is az a célja. Ahhoz, hogy a jövő energiaellátása valóban fenntartható legyen, elengedhetetlen a kritikus gondolkodás, az aktív közösségi részvétel, és a számonkérhetőség kultúrájának erősítése.
